2013. szeptember 2., hétfő

Végre nincsen kecske.. Avagy vissza a vársoba vagy talán mégse?;)

Apuuuuuuuuuuuuu!!!!-Kiabáltam le reggel a földszintre elvégre hajnali 5 óra volt és még volt egy jó pár órám délig és Jennyék már megint hangoskodtak Jenny volt a nevelő anyám és volt egy lánya is Rachel. Jennel semmi bajom sem volt a lánya viszont katasztrofális volt.
Igen kicsim?-Jött be apu a szobámba a munkás ruhájába-Nem kéne már felkelned?
Mivaaaaan?-Teljesen leesett az állam apu ilyet soha nem mondana nekem főleg nem 5kor-Am csak annyit akartam hogy tudnál szólni Rachelnek hogy kussoltassa be a rádiót mert nem akarom azt az átkozott One Directiont hallgatni?
Katherin hercegnőm...
Ne hívj így! Utálom!!-Szakítottam félebe
Tudod hogy sok dolgom van ha valami problémád van old meg!-Mondta és nyomott egy puszit a fejemre majd kiment fél óra után még mindig üvöltött az a szar én pedig már nem bírtam és át mentem Rach szobájába -Rachel létszíves halkítsad le, mert ez nekem k*rvára hangos és utálom ezeket a buzikat!
Az egy dolog de valaki szereti őket és én se szóltam egy szót se amikor a rock zenét hallgattad. Még akkor se amikor a haverjaid ott csöveltek ráadásul mind a hárman fiúk voltak!-Szembesített az igazsággal azzal az igazsággal ami 1 évvel ezelőtt történt
Azóta már rég nem lógok neked! Vagy felőlem hallgathatod fülesről!-Vágtam hozzá a pink cuki 1D-s fülesét majd ott hagytam
Valami gond van Kath?-Kérdezte aggódó arccal Jenny aki akkor jött fel a lépcsön
(Folytatása következik)